Elsőként iskolánk névadóját mutatnánk be egy majdnem teljesen igaz mesével. :)

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagyon-nagyon szegény ember Csongrádon. Ez a szegény ember földművelésből élt. Éjjel-nappal a földet túrta, alig-alig maradt ideje másra, így csak egy gyereke született.

   Ez a gyermek semmiképpen sem akarta az apja mesterségét folytatni, elhatározta, hogy kitanul valami ördöngös-furfangos szakmát. Egyszer csak odaállt a szülei elé:

   - No, édesanyám, édeaspám, én biza elmegyek világra, úgyis csak olyan tedd ide, tedd oda legény voltam itthon, nem tudták semmi hasznomat venni; hiába ettem édesapám kenyerét, csak olyan voltam a háznál, mint az ötödik kerék.

   Így is lett, nyakába vette a világot, és nekiindult. Beért egyszer egy sűrű rengeteg erdőbe, amit úgy hívtak, Kiskunfélegyháza. Itt aztán rengeteg próbát kellett kiállnia, egyszer még egy nyolc éves kislányt is ki kellett menteni az élete kockáztatásával a tiszai habokból! Hosszú bolyongás után huszonegy évesen ért ki a nagy kerek erdőből, egy tanítói oklevéllel a nyakában.

   - No, már most én mit kezdjek ezzel az oklevéllel – gondolkodott magában Mihály. Hát elmegyek tanítónak!

   Így is lett, először Halason, majd Félegyházán tanítóskodott, aztán hazatért Csongrádra. Lett ám nagy dínom-dánom, a falu apraja-nagyja összegyűlt az ünneplésre. Úgy megörültek, amikor hazatért Misi, hogy egyből a csongrádi iparostanonc-iskola igazgatójává választották.

   Ráérő idejében cikkeket és szépirodalmi dolgozatokat írt, újságot alapított és szerkesztett; egyszóval Csongrád hírnevét öregbítette.

   Aztán amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje, akkor elvett egy igazi bögyös-faros csongrádi menyecskét, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.